Népek Történelme
SZLOVÁKIA TÖRTÉNELME
A második világháború után
A visszacsatolt területek magyarságának kálváriája újrakezdődött, még a harcok befejezése előtt. Magyarországról a nyilas terror idején körülbelül 110 ezer fiatalkorút hívtak, vagy soroztak be. Ezek közül a leventék közül minden 7. már nem tért haza élve. Szlovákia területéről több településről indultak el a fiatalok összpontosításra, illetve nyugati irányba, a teljesség igénye nélkül: Ebedről, Felsőszeliből,[152] Komáromból,[153]Köbölkútról,[154] Kulcsodról,[155] Libádról, Muzsláról, Negyedről (kb. 200 leventét),[156]Párkányból, Nánáról.[157] Pozsonyligetfaluban egy tömegsírjukat is megtalálták, haláluk körülményei máig tisztázatlanok.[158] Néhol fiatal lányokat is toboroztak. A helyi magyarság nemcsak a front átvonulásától szenvedett, hanem a „partizánok" megtorló intézkedéseitől is joggal tartott.[159] A szovjetek helyiekhez való viszonyulása eltérő, a málenkij robotra való elhurcolásoktól (például Nagybalog,[160]Szepsi[161]) a békés felszabadítás és a magyar vezetés visszahelyezése (a csehszlovák hatalomátvételig) között váltakozott, függetlenül a nemzetiségi arányoktól. Dél-Szlovákiából körülbelül 3500 személyt hurcoltak el málenkij robotra, hazatérésüket a csehszlovák szervek is akadályozták. A legnagyobb veszteséget a Bodrogköz és Ung-vidék falvai szenvedték el, továbbá Szepsi környéke és néhány gömöritelepülés.[162] 1945. április 19-én a Magyar Párt vezető tisztségviselői és pozsonyi magyar értelmiségiek emlékirattal fordultak a csehszlovák kormányhoz és a Szlovák Nemzeti Tanácshoz, amelyben a szlovákiai magyarság antifasiszta magatartására való tekintettel a magyar kisebbség alkotmányban biztosított jogainak tiszteletben tartását kérték, ez azonban válasz nélkül maradt.[163]
A második világháború után helyreállították a bécsi döntések előtti állapotokat, hiszen a Szovjetunió már 1941 nyarán az 1937-es határaival ismerte el Csehszlovákiát.[164] Ezt a potsdami konferencián lefektetett, 1947-es párizsi békeszerződés is biztosította. Kisebb határmódosítások történtek a pozsonyi hídfő,[165] Árva és a Szepesség tekintetében. Kárpátalja viszont a Szovjetunióhoz(Ukrajnához) került, melynek új határait is módosították (lásd. csehszlovák–szovjet szerződés). Ezzel a Szovjetunió közvetlen szomszédos állam és Csehszlovákia a kommunista keleti blokk része lett.
Az 1946. májusi választásokon a kommunisták a szavazatok 38%-át szerezték meg, így a legerősebb párttá váltak. 1947-től fokozatosan támadták a demokratikus berendezkedés kereteit, egyben a többi pártot, melyek ellehetetlenítésére a rendőrséget is felhasználták. Az akkor még hivatalosan független Ludvík Svoboda védelmi miniszter is készen állt a kommunisták támogatására. 1948 februárjában ezért a polgári miniszterek lemondottak, amivel a kommunista Klement Gottwald miniszterelnök távozását kívánták elérni. A kommunisták tüntetéseket szerveztek, melyre ellentüntetés volt a reakció. Ezen zavaros időszakkal elérték, hogy Beneš inkább elfogadja a lemondásokat és kinevezze a kommunista kormányt.
A februári fordulat után, májusban „egypárti” választást rendeztek, melyen a Nemzeti Front szerezte meg a szavazatok 88%-át, ezzel a kommunisták hivatalosan is átvették az ország irányítását, majd új alkotmányt fogadtak el, melynek értelmében az ország neve Csehszlovák Népköztársaság lett. A szociáldemokrata pártot a kommunista párt magába olvasztotta. Ekkor a kemény sztálini vonal került hatalomra, a korszak minden visszásságát és jegyét magán hordozva. Elindult az egyházak és a civil társadalom üldözése, többek között ekkor ment végbe az államosítás, a kollektivizálás, a szerzetesrendek feloszlatása és számos kirakatper, pl. Rudolf Slánsky, a „csehszlovák Rajk" pere is.
A kisebbségek helyzete a világháború után jelentősen romlott. Ekkor jutott újból hatalomra a Moszkva-barát Beneš, akit így visszahelyeztek korábbi elnöki hivatalába. A még teljesen fel sem szabadult ország vezetőjeként meghirdette a Kassai kormányprogramot, amely deklarálta a németek és magyarok kollektív háborús bűnösségét (ennek keretében kimondták hogy a korábbi magyar párt fasiszta párt lett volna). Ezen kisebbségek elveszítették állampolgárságukat,[166] iskoláikat bezáratták,[167] földjeiket elkobozták, emlékműveiket ismét eltávolították (lásd komáromi Jókai-szobor, rozsnyói Kossuth-szobor, a pozsonyi Petőfi-szobrot 1951-ben állították fel ismét, rimaszombati Tompa-szobor[168]). Számos személyt, tekintet nélkül a háború alatti magatartásukra, tevékenységükre és szerepükre, nagyrészt koholt vádak alapján bíróság elé állítottak, illetve bebörtönöztek, büntetőtáborba zártak. Az ún. anyásokat a csehszlovák hatóságok szinte azonnal kiutasították[169] (például Madarász Istvánkassai püspököt is), a magyar hivatalnokokat elbocsátották állásaikból. A kormányprogram végrehajtása a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények és az elnök által kiadott rendeletek, az ún. Beneš-dekrétumok révén történt meg.
A csehszlovákiai németek szinte egészét kitelepítették az országból, közben számos erőszakban, nyilvános megszégyenítésben és visszaélésben volt részük[170] (brünni halálmenet; Ústí nad Labem; a přerovivasútállomáson 1945. június 18-án német, magyar, sőt szlovák menekülteket lőttek agyon,[171] hasonló esetek történhettek a pozsonyligetfalui internálótáborban és környékén is).[172] A magyarságnak is hasonló sorsot szántak, az „önkéntes" menekülésen kívül ennek a következménye volt a lakosságcsere egyezmény (kitelepítés) illetve a csehországi elszigeteltségbe való deportálás is, melynek előhírnöke volt az 1945 őszi kényszermunka.[173] Közben meghirdették a reszlovakizáció programját,[174] amellyel a magyar kisebbség számarányának további hivatalos csökkentését akarták előidézni. A megfélemlítések és a lakosságcsere hatására ez átmenetileg a magyarság drasztikus statisztikai lecsökkenését idézte elő.[175]Pozsony végső elszlovákosítását szintén deportálásokkal és vagyonelkobzásokkal érték el.[176] A magyar többségű települések nagy részének, ha volt is megváltoztatták a történelmi szlovák nevét. A felvidéki magyarság korábbi vezetőjét gróf Esterházy Jánost 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, ahol 1949-ig volt kényszermunkán. Hazatérve halálbüntetésétéletfogytiglani fegyházra módosították. A megtört politikus 1957-ben halt meg a morvaországi Mírov börtönében. Máig nem rehabilitálták, mint ahogy a jogtalanságokat törvényesítő rendelkezéseket sem törölték a jogrendből.
Az elűzött kisebbségek kényszerűen hátrahagyott ingó- és ingatlanvagyonát - természetesen állami közreműködéssel - elrabolták és azóta sem kárpótolták őket. A két ország a vagyoni különbözetet azonban az egymással szemben támasztott kárpótlási követelések annullálásával rendezte, természetesen a kitelepítettek kárára is (lásd Csorba-tói egyezmény).[177] A jogtalanságok lezajlása és a kommunista politikai fordulat után, annak ellenére, hogy azok fő szervezői kommunista politikusok voltak, ezt a kommunista pártvezetés a burzsoá politikai vezetés nyakába varrta. Az 1949-1960 között működú új járás és megyerendszer-felosztást a magyar kisebbség megosztására is használták.[178]
A szovjet és magyar kommunista politikai vezetés nyomására, némi enyhülés csupán az 1950-es évek elején történt, amikor újból megnyílhattak a magyar iskolák, igaz az iskolarendszer jelentősen megtépázódott és soha nem állt már vissza a háború előtti szintre. Megalakult a Csemadok, hagyományőrző népi együttesek (ének- és néptánccsoportok) jöttek létre. 1952-ben pártutasításra létrehozták a Komáromi Jókai Színház elődjét. Az állami szintű asszimilációs törekvéseket ugyan hivatalosan tagadták, azonban az iskolarendszer elsorvasztásán kívül a nemzetiségi arányok megváltoztatását adminisztrációs eszközökkel is sürgették. Ilyen módszer volt a vegyes területeken a szlovák és magyar falvak egyesítése (például Nyitra-vidéken: Menyhe, Béd és Szalakusz, Nyitracsehi és Kiscétény, Kis- és Nagyhind, Vicsápapáti és Lajosfalu, Királyi és Mocsonok, Nyitragerencsér és Alsócsitár Nyitrához, Felsőaha Verebélyhez való csatolása. Ezen falvak nagyobb része csak a rendszerváltásután nyerte vissza önállóságát[179]). A kisebbségi érdekek védelmezőit, a tevékeny személyeket különböző eszközökkel próbálták megtörni, 1953-ban a kommunista vezetés ezen személyeket is osztályellenségnek nyilvánította és bebörtönözte, vagy (fegyvertelen) katonai munkaszolgálatra rendelte.[180] Számos kisebbségi értelmiségit is tiltólistára helyeztek, akiket személyes szabadságukban korlátoztak, munkájukat ellehetetlenítették. Ők ekkoriban külföldön, vagy álnéven próbáltak meg publikálni.
Az ország 1945-ben alapító tagja az ENSZ-nek. A hidegháború korában létrejött NATOellensúlyozására 1955-ben aláírták a Varsói Szerződést (VSZ). Ennek a katonai rendszernek az eredménye volt több forradalom és demokratizáló törekvés, köztük a prágai tavaszelfojtása is. A gazdaság tekintetében meghatározó volt az 1949-ben létrejött KGST. 1953-ban létrehozták a Szlovák Tudományos Akadémiát.
1956-ban a magyarországi forradalmat hivatalosan ugyan elítélték, de az egyszerű magyar emberek szimpatizáltak vele. Ezt csak szimbolikus tettekkel fejezhették ki, mint pl. 1945 után először énekelték el nyilvánosan több dél-szlovákiai településen a magyar himnuszt, megkoszorúzták a világháborús hősi halottak emlékműveit, a diákok pedig több helyen is fekete gyászszalag kitűzésével fejezték ki az együttérzésüket. A magyarországi fejleményekről elsősorban a magyar rádióból értesülhettek, a csehszlovák vezetés azonban már korán kemény ellenpropagandába kezdett.[181] A csehszlovák rendőrség azonban minden nyilvános fellépést keményen megtorolt, és több tucat szlovákiai magyart letartóztattak, illetve meghurcoltak.[182] Ennek hatására a csehszlovák vezetés további intézkedéseket foganatosított Magyarország és a szlovákiai magyarság közti kapcsolatok megnehezítésére, köztük a magyar sajtó elérhetőségét, és a határátkelést is akadályozták.[183] Több magyar kommunista keresett menedéket az országban, de csehszlovákiai alakulatok bevetésére nem került sor. A forradalom leverése erősítette a csehszlovákiai magyarságban a nemzeti öntudatot. Ugyan a cenzúra erősödött, de ezen eseményeket követően indult útjára több magyar irodalmi és közéleti folyóirat (például az Irodalmi Szemle). Az 1956-os forradalom és szabadságharcnak több felvidéki születésű mártírja is volt, például Gulyás Lajos református lelkész, vagy Holmann Gábor.[184]
.svg)
1960-ban új alkotmányt fogadtak el, melynek során újból megváltozott az ország hivatalos megnevezése (Csehszlovák Szocialista Köztársaság) és a címerből kihagyták a történelmi szlovák címert.
1968-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjánakélére (Antonín Novotný helyére) a szlovák Alexander Dubček került. Az új első titkár a reformkommunisták táborához tartozott. Vezetésével a pozsonyban kezdődő enyhülés[185] után elindult a „prágai tavaszként” ismert időszak, mely annak a szovjet csapatok beavatkozása által történt, augusztus 21-eielfojtásához vezetett. A katonai intervenció eredménye 72 polgári áldozat, több mint 700 sebesült és kb. 300 ezer emigráns lett a szenvedő fél részéről, de a megszálló katonaságnak is voltak halálos áldozatai, főként balesetek következtében.[186] A Varsói Szerződés megszálló csapatai között volt Magyarország is, ami a magyarellenesség újabb felerősödéséhez vezetett Csehszlovákiában.[187]
Dubček helyére a szintén szlovák Gustáv Husákkerült, aki később államfő is lett. Ő Brezsnyevszövetségeseként a korábbi „rendszer” híve maradt, de később a bársonyos forradalombékés lefolyásában is szerepe volt. Az ún. normalizációban részt vett a reformkommunisták által megválasztott Ludvík Svoboda (korábban a keleti fronton a németek ellen harcoló 1. cseh-szlovák csapatok parancsnoka, tábornok) államelnök is.
1969. január 1-jén létrejön az ország föderalizációja, melynek során az állam két szocialista ország uniójává válik. Az 1970-ben elfogadott új központosító alkotmány azonban megakadályoz minden reális lehetőséget a föderalista törekvések megvalósítására. Érvénybe lépett az új kisebbségi törvény, mely a magyar, német, lengyel és ukrán (ruszin) kisebbségek védelmét hivatott szavatolni. A gyakorlatban azonban az 1968-ban részt vállaló és kiálló kisebbségi vezetőket is félreállították.
1969-ben létrehozták a Kassai Thália Színházelődjét a Vox humanát. Az elnyomás ellen ezen időszakban több akció is létrejött. A hatalom azonban több jogvédőt bebörtönzött, köztük Duray Miklóst is. Sikeresnek mondható a Charta 77 ellenzéki „mozgalom”, illetve a pozsonyi Gyertyás tüntetés, melyek rávilágítottak a rendszer visszásságaira és végül a keleti blokk szétesésével a kommunista hatalom bukásához vezettek. 1989-ben a diáktüntetések hatására végbement a bársonyos forradalom (rendszerváltás) során az ország irányítását demokratizálták.
1989-ben új kormányt neveztek ki, melynek elsődleges feladata az első szabad választások előkészítése volt, amit 1990-ben tartottak meg. Ezek után elkezdődött a gazdaság helyreállítása, melynek során rengeteg állami céget privatizáltak. A szovjet hadsereget 1991 közepéig kivonták az országból, július 1-jén pedig megszűnt a Varsói Szerződés. 1991-ben Csehszlovákia is aláírta a Visegrádi Együttműködést, aminek máig ható pozitív hatásai vannak Szlovákia és szomszédai kapcsolatára is.
A köztársasági elnök a kommunista időben börtönben is ült Václav Havel író lett. 1990-ben az ország nevét Csehszlovák Föderatív Köztársaságra változtatták (lásd. Gondolatjel-háború), majd új alkotmányt fogadtak el, amelyben a még közös állam nevét Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságra módosították, valamint a nemzeti szimbólumokat is megváltoztatták. A szlovák miniszterelnök Vladimír Mečiar lett, akit 1991-ben visszahívtak, majd új pártot alapított. Újból felerősödtek a szlovák önállósulási törekvések, melynek betetőzése a két ország szétválása lett. Ennek hatására a köztársasági elnök lemondott. Az új szlovák alkotmányt 1992 szeptemberében fogadták el. Mindezen változások békésen zajlottak le, a szétválást azonban nem erősítette meg népszavazás.[188]
Az önálló független Szlovákia és az Európai Unió
1993. január 1-jén Csehszlovákia felbomlott. Mindkét országban a hivatalos pénznem neve a korona maradt. A független ország első elnöke Michal Kováč lett, a miniszterelnök azonban Vladimír Mečiar maradt. 1994-ben újból Mečiar nyerte meg a választásokat. Ezen időszakban a kormányzást autoritatív módszerek és nacionalista retorika jellemezte. Több esetben is bűntények árnyéka vetült és vetül ma is a politikai elit képviselőire (például Michal Kováč elnök fiának elrablása 1995-ben, Robert Remiásrendőrnyomozó meggyilkolása 1996 áprilisában,[189] és amnesztia az ügyben érintetteknek, illetve a Szlovák Titkosszolgálatembereinek 1998 márciusában).[190] Az ország politikailag nemzetközi szinten fokozatosan elszigetelődött. Az 1996-ban életbe lépett közigazgatási reform hátrányosan érinti a magyar kisebbséget a megyei képviselet terén.
Az 1998-as választások után Mikuláš Dzurindakerült a miniszterelnöki székbe. A kormány számos gazdasági reformot hajtott végre. 2004. március 29-én az ország belépett a NATO-ba, május 1-jétől pedig az Európai Unió tagja. Az ország ugyan kikerült a nemzetközi elszigeteltségből, de a népszerűtlen intézkedések következményeként a jobboldali kormányzást 2006-ban baloldali váltotta fel, Robert Fico miniszterelnök vezetésével. Az új kormányban helyet kapott a ĽS-HZDS (Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) és az SNS (Szlovák Nemzeti Párt), ami a nacionalista felhangok felerősödéséhez vezetett, ami már korábban is tettenérhető volt (lásd. Daniel Tupý meggyilkolását). A szlovák-magyar viszony állami szinten mélypontra került. 2005-ben nyilvánosságra hozták az egykori ŠtB ismert ügynöklistáit, melyeken több magyar közéleti személyiség neve is szerepelt.[191]
2006. január 19-én lezuhant a magyar-szlovák határ közelében, Magyarország területén a Koszovóból hazatérő katonákat szállító An-24 típusú gép, amelyen 42 személy vesztette életét. 2007. március 2-án Nyitranovákontörtént az ország legnagyobb ipari katasztrófája. A megsemmisítésre váró hadianyag felrobbanása 8 ember halálát okozta. 2009. augusztus 10-én Nyitrabányán történt az ország eddigi legnagyobb bányaszerencsétlensége, melyben összesen 20 bányász és bányamentő vesztette életét.
2008-ban a katolikus egyházmegye-rendszer[192] átszervezése során a Nagyszombati egyházmegyét a megyerendszerhez hasonlatosan észak-déli irányban osztották szét, ami hátrányosan érinti a katolikus magyar hívők érdekeit. Ennek hatására a hívek és magyar civil szervezetek tiltakozásul a Szlovák Püspökkari Konferenciához nyílt levelet juttattak el. Mára több szlovákiai püspökségben létezik kisebbségi pasztorációval megbízott egyházi hivatal.[193] 2009. január 1-jén a hivatalos pénznem az euró lett, amivel az ország egyben belépett az eurózónába.
2011 nyarán a görögöknek nyújtandó segélycsomagról szóló szavazást Iveta Radičová miniszterelnöknő (korábbi elnökjelölt) kormánybizalmi szavazással kötötte egybe. Mivel az addig is széthúzó koalíció, nem tartott ki mellette, előrehozott választásokat írtak ki a következő évre. 2011 végén kirobbant az ún. Gorilla-botrány, mely érintette a szlovákiai politikai elit résztvevőit és több tüntetést provokált. A megmozdulások azonban eredmény nélküliek maradtak, a politikai életben az amúgy is erőtlen kormánykoalíció teljesen szétforgácsolódott. 2012. márciusi előrehozott választásokon újra a baloldali SMER párt nyert, míg az SDKÚ nagyot bukott és a Szlovák Nemzeti Párt ezúttal kiesett a törvényhozásból. A Magyar Koalíció Pártjának ismét nem sikerült bejutnia a parlamentbe. A választások napján leégett a krasznahorkai várés Pereden eredményesen zárult a község szlovák nevéről szóló népszavazás. 2012-ben Robert Fico abszolút többséget szerezve egypárti kormányt alakított. 2012-ben a korábbi igazságügyminiszter, majd 2009-től a legfelsőbb bíróság elnöke Štefan Harabin, akinek korábbi kapcsolatai az alvilággal mára bebizonyosodtak,[194] elmozdítása meghiúsult és az elnöki tisztét továbbra is betöltheti. A 2014-es elnökválasztás második fordulójában Fico alulmaradt Andrej Kiska független jelölttel szemben.
2016-ban a parlamenti választásokat ismét a SMER nyerte meg, s köszönhetően az újból bekerülő SNS-nek és a MOST, illetve a Sieťpártoknak ismét felállhatott a Fico-féle kormány, melyben a SMER megtartotta kulcspozícióit a jelentősebb minisztériumok élén.[195] A Sieť párt szétesése után a kormánykoalíció átrendezte a hatalmat.
2018-ban Ján Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolása tüntetéshullámot indított el országszerte. A társadalom változást akart, a gyilkosságok független kivizsgálását és a korrupciós ügyek felderítését. Ez késztette a politikai elitet arra, hogy hatalmát átmentse és előidézte Robert Fico kormányfő, Robert Kaliňák belügyminiszter és Tibor Gašpar rendőrfőkapitány távozását posztjaikról.[196]
Kisebbségi politika és a magyarság helyzeteSzerkesztés
A kisebbségek szempontjából is bizonyos javulást hozott a bársonyos forradalom. Az első párt a Független Magyar Kezdeményezésvolt.[197] A két ország szétválása után a kisebbségi képviselet is nagyobb hangsúlyt kapott. 1994 januárjában nagygyűlést tartottak Révkomáromban.[198] 1994-ben a parlamenti választásokon a később alakult három szlovákiai magyar párt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az EgyüttélésPolitikai Mozgalom és a Magyar Polgári Pártkoalíciót alkotott, majd 1998. június 21-én egy pártba tömörült. Az új közös párt a Dzurinda vezette kormány tagja lett. Választások alkalmával gyakori volt az ún. magyar kártya előhúzása, ami a magyar kisebbséggel riogatta és riogatja a szlovák válaszatókat.[199] 2001-ben átadták az újjáépített Párkányt Esztergommalösszekötő Mária Valéria hidat, 2004-ben pedig létrejött a magyar nyelvű komáromi Selye János Egyetem is. Ennek akkreditációja azonban időről-időre napirendre kerül.
2006-2010 között a politikát a populista és a nacionalista felhangok uralták. Ennek a Robert Fico nevével fémjelzett kormánynak is „köszönhető” a magyar–szlovák kapcsolatokerőteljes romlása (többek között Malina Hedvigügyére való politikai ráhatás, a dunaszerdahelyifocimeccsen való rendőri beavatkozás, a szlovák nyelvtörvény módosítása, kettőskeresztek felállítása a magyar határ mentén, Trianon emlékművek elhelyezése Pozsonyban és Komáromban, a Beneš-dekrétumok ismételt törvényesítése,[200] a választási körzetek magyarságra hátrányos újbóli módosítása 2008-ban,[201] illetve egyéb sértések és atrocitások). Helyzeten nem javítottak a 2008-as királyhelmeci eseményeksem, de a kapcsolatok javítására megindult a párbeszéd.
2009. július 11-én[202] az MKP-ból kilépő képviselők létrehozták a Most–Híd pártját, amely a 2010. június 12-ei választásokon egyedüli „kisebbségi” pártként került be a törvényhozásba. 2012-ben a kisebbségi pártok közül ismét csak a Most–Híd került be a parlamentbe. Esterházy János felvidéki politikust máig nem rehabilitálták, mindeközben 1989 után számos háborús bűnösnek állítottak emléket az országban.[203] 2012-ben a magyar országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította a kitelepített magyarok emlékére.[204] Közben felerősödtek a polgári kezdeményezések, melyek a kisebbségi társadalom problémáira is koncentrálnak. A kisebbségi vizuális nyelvhasználat problémáit helyezve előtérbe vándorkiállítás,[205] illetve polgári "engedetlenségi" akciók indultak.[206]Utóbbi során Pered szlovák helységnevéről szóló népszavazásnak kívántak érvényt szerezni, illetve több helyen vasúti[207][208] és közlekedési táblák kiegészítésével hívták fel a figyelmet. Ezeket a kormányzati és a rendvédelmi szervek részéről folyamatosan akadályozzák. A szlovákiai magyar egyetemisták legnagyobb nyári művelődési táborai a Gombaszögi Nyári Tábor[209] és a Martosi Szabadegyetem.
A cigányság helyzete az országban a bársonyos forradalom és Csehszlovákia szétválása után csak részben javult a demokratikus változások hatására. A diszkrimináció, részben a szlovák politikai elit hibájából is, ma is jelentős probléma a társadalomban és alig látható fejlődés. A cigányság társadalmi problémai (gazdasági, szociális, nyelvi) ma sem megoldottak és a szegregálódás, illetve nagy tömegeinek mélyszegénysége ma sem mutat jó irányba. 2004-ben Kelet-Szlovákiában ún. éhséglázadástört ki, amelyet csak a hadsereg bevetésével tudtak megfékezni. A cigányság nagy többségének körében alacsony az életszínvonal és a várható élettartam, miközben magasabb a születési ráta a többségi társadalom átlagához képest. A szociálisan érzékenyebb csoportokban magasabb a bűnözési ráta és a börtönviseltek aránya is.
2013-ban a megyei választásokból ismét a „baloldali" populista SMER került ki győztesen, egyedül Pozsony megyében lett eltérő eredmény, illetve került jobboldali a megye vezetői székébe. Ezen kívül Besztercebánya megyében a jobboldali radálisok vezére.[210]Mindeközben a kormánytöbbség vezette parlament, megszavazta a kisiskolák elsorvasztását szorgalmazó törvényt „takarékosság" címén.[211]
2015-ben emléktáblát avattak Pozsonyligetfalun a második világháborút követő mészárlások egyik tömegsírjánál.[212]2015-ben megkezdték és befejezték végül a Kenyhecet Abaújvárral összekötő Hernád-hidat.[213] Esterházy János mártír politikus hamvait 2017. szeptember 16-án az alsóbodokiSzent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.[214][215] 2018-ban megkezdődött a komáromi új közúti híd építése, illetve magyarországi támogatásból fontos óvodafejlesztési program indult.[216]
Források:
-Wikipédia
-A többi már fel van tüntetve a szövegben.